Az 1975 előtt születettek számára: az elismerés garantált.
Amikor a watergruwel nevet halljuk, azonnal a nagymama asztalán lévő gőzölgő tál jut eszünkbe. Egy rózsaszínes-vöröses desszert a vasárnapi étkezés után, egyszerű kinézetű, de ízében felejthetetlen. A név kissé baljóslatúan hangzik, de ne tévesszen meg: friss, puha és édeskés, a bogyós gyümölcslé és egy marék ribizli jellegzetes jegyével. Egyetlen falat, és máris megízlelhetjük a holland történelem egy darabkáját.
Mi az a vizes zabkása vagy bogyós püré?
A Watergruwel – északon nagyrészt krentjebrij néven ismertebb – egy jellegzetesen holland desszert. Az alap a dara (hántolt árpa), amelyet piros gyümölcssziruppal vagy bogyós gyümölcslével, valamint aszalt gyümölcsökkel, például mazsolával vagy ribizlivel egészítenek ki. Gazdag, gyümölcsös zabkását kapunk, amelyet melegen, közvetlenül a serpenyőből, vagy hidegen és kiadósan fogyaszthatunk. Enyhe savassága és mélyvörös színe azonnal felismerhetővé teszi.
Tovább olvasom…
Hogyan keletkezett ez a furcsa név
Az az elképzelés, hogy a „gruwel” valami ijesztőt jelent, egy modern tévhit. Régebben a kását vagy a zabkását „gruul”-nak mondták. A kiejtés megváltozott, de az asszociáció nem mindig volt egyértelmű. Az eredeti jelentés tehát egyszerű maradt: egy egyszerű, zabkása-szerű készítmény.
Ételek a megszorítások idejéből
Ez az étel egy olyan időszakban született, amikor kevés luxus került az asztalra. A parasztcsaládok abból főztek, ami elérhető volt: kamrában fellelhető kása, némi gyümölcs és egy kis cukor vagy méz. Megfizethető, tápláló és kellemesen melegítő volt a hideg napokon. Sok otthonban hetente jelent meg.
