Öröm megtalálása egyszerű dolgokban
Ez valószínűleg az egyik legkiemelkedőbb személyes paradigmaváltás volt az esetemben. Felhagytam azzal, hogy izgatottan várjam a nagy eseményeket, a nyaralásokat vagy más fontos dolgokat, amelyek okot adnának a boldogságra. Ehelyett elkezdtem becsben tartani a nap apró mikropillanatait: az új reggel csendjét, egy igazán jó csésze forró kávé meleg érzését, a környéken tett séta nyugalmát vagy egy kiváló könyv elolvasását. Ezek jelentették az egész világomat, mióta rájöttem, hogy a boldogságnak nem mindig kell tele lennie felhajtással.
Tapasztalataim
Ha már nem félsz egyedül élni, és megváltoztatod a hozzáállásodat, az egyedüllét áldássá válik. Teljes szabadságot ad; eldöntheted, mikor eszel, alszol, vagy úgy rendezkedsz be, ahogy neked tetszik. Az egyedüllét lelki békét, folyamatos önmegvalósítást és abszolút érzelmi szabadságot ad. Megérted, hogy nincs szükséged senki másra, hogy feldobja a napodat vagy megteremtse a hangulatodat.
Végső soron az otthoni kényelemérzetnek semmi köze az életkorhoz; minden az ember gondolkodásmódjához kapcsolódik. A magány nem annyira a környezetről szól, hanem inkább arról, hogyan bánnak az emberek vele. Nem feltétlenül kell 73 éves korodig várnod ahhoz, hogy ezt a gondolatot felfogd; ma is megteheted.
Életem nagy részében abba a csapdába estem, hogy azt gondoltam, a boldogsághoz folyamatosan emberekre, zajra és megerősítésre van szükségem – csak hogy távol tartsam a félelmetes csendet. Régebben azt hittem, hogy az elfoglaltság az életet jelenti, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Az igazi boldogság belülről fakad, és minden az önmagaddal való kapcsolatodon múlik. Amint ezt felismered, a magány teljesen elveszíti az erejét. Gyönyörű változás történik: soha nem lehetsz igazán egyedül, ha jó barát vagy magaddal.
